Neko

Deidara reggel felkelve szomorú
hírt kapott. Nagyapja meghalt, de
kapott egy örökséget.

Reggel érkezik a posta. Szokás szerint Kisame a konyhaasztalra teszi, hogy onnan majd mindenki el tudja venni a sajátját. A mai reggelen én is kaptam egy levelet. Kinyitottam, és nagyon szomorú lettem. Meghalt a nagypapám. A levélben az állt, hogy délután menjek el az ügyvédhez és ott megkapom az örökségem. Bánatosan megreggeliztem, majd felvettem a fekete öltönyöm.
-Senpai? Mi történt, hogy öltöny van rajtad?-kérdezte Konan.
-Sajnos elhunyt a nagypapám.-mondtam szomorúan.
-Oh, részvétem.
Elindúltam az ügyvédhez. Lassan mentem, és közben régi emlékek jutottak az eszembe a nagypapámról. Ő tanított meg agyagozni. Egyre rosszabbul éreztem magam. Amikor megérkezte az ügyvédi irodába rögtön be is hívtak. Csak alá kelett írnom a papírokat, majd azt mondták, kint az udvaron átvehetem amit a papi rámhagyott. Kissé furcsálltam a dolgot, de kimentem.
- Uram, itt az öröksége - mondta egy pasas azzal rámutatott egy tehénre.
-Kö..szönöm..-mondtam meglepődötten...
Egy tehén? Nekem? Ezt nem hiszem el.. A nagypapa rám hagyta Jancsit, a kedvenc tehenét ( a papi tehenész volt ). Hát, nem állhattam ott egész estig, így haza vittem a tehenet. Mikor megérkeztem Kakuzu már az ajtóban állt és csillogó szemmel várta, hogy haza érjek.
-Naa? Mit örököltél? Értékes? El lehet adni?
-Egy tehenet örököltem!-mondtam.
Láttam rajta, hogy egy kicsit csalódott, majd újra ragyogni kezdett a tekintete.
-Hmm.. El lehetne adni, de többet keresnénk azzal, ha nyitnánk egy tejboltot!-lelkesedett tovább.
-Hagyj békén Kakuzu a fura ötleteiddel.
Amikor az udvarba akartam hajtani Jancsit megjelent pain egy extra méretű Akatsukis köpennyel.
-Ezt add a tehénre.-mondta, majd a kezembe nyomta a köpenyt.
-Hogyisne, szegény Jancsikát nem kínzom ilyenekkel.-feleltem.
-Senpai!Senpai! Mi ez?
Tobi.. Már csak ő hiányzott.
-Látszik hogy városi gyerek vagy Tobi.. Ez egy Tehén, a neve Jancsi.
-Egy tehén? Dejóó. Van egy igazi tehenünk! - kezdett örömújjongásba.
Már nagyon fáradt voltam, de nem hagyhattam Jancsit csak úgy ott az udvar közepén, kellett neki csinálnom valami helyet. Az üres pajta jó lesz, azt senki sem használja.Becsuktam Jancsit a pajtába én meg elmentem aludni. Másnap reggel Kisame rontott be a szobámba egy tucat szatyorral a kezében.
-Mi ez? -kérdeztem álmosan.
-Hát, most, hogy felcsaptál farmernek vettem neked egy két csini cuccot.-mondta egy angyali mosoly kíséretében - Ha felkeltél majd vedd fel őket.- azzal távozott.
Kiváncsi lettem, mi lehet a szatyrokban.. Megnéztem, egy zsoké és egy cowboy ruha volt bennük. Mindkettő elég bénán nézett ki, de nem akartam megsérteni Kisamét, így azt vettem fel ami normálisabban nézett ki, a zsoké ruhát. Amikor kimentem a konyhába hallottam amint Hidan és Kakuzu kuncognak.
-Mit nevettek?
-Ha már ilyen csinosan felöltöztél, ideje, hogy betörd hű tehened te zsoké!- mondta Hidan azzal kituszkolt az udvarra.
Most mitcsináljak? Nyergeljem fel a tehenet? Más választásom úgy sem volt. Kihoztam Jancsit a pajtából, és rátettem a nyerget.
-Senpai! Ülj fel ráá!-kérlelt Tobi.
-Nem, nem akarok!
-Kérleeek!
-Nem!
Jancsi elkezdett legelészni, méghozzá Zetsu palántáit, remélem nem veszi  észre.
-De senpaiii!
-Nem.
-Naaaa.
Jancsi tovább ment, majd egy nagy kiáltást hallottam.
-Mi a kénköves pokol?-zetsu hangja elég mérges volt. Nem csodálkozom, Jancsi őt kezdte el rágcsálni.
-Kié ez a fenevad?- kérdezte.
-Deidara-senpaié- vágta rá Tobi.
Már csak ez hiányzott. A dühös Zetsunál nincs roszabb. Jobb volt menekülőre fogni a dolgot, felpattantam a Jancsira tett nyeregbe és el akartam vele onnan menekülni. De volt egy aprócska gond. Fordítva ültem a nyeregben.Jancsi elkezdett fel alá futkosni a kertben, majd megállt. Ekkor megjelnt Itachi, aki nekiment Jancsinak, és elkezdte tapogatni, hogy mi lehet ez.
-Miez? Miez? Miez? Csak nem a mókusom? De megnőtt.. Vajon mit evett? Csak nem Zetsu tápszerét? Lehet..
Itachi húsvét után elhagyta a nyusziját, azóta nem találja. Szerintem Kakuzu adta el.
-Jól van mókuskám, most elviszlek az állatorvoshoz, hogy változtasson vissza a régi formádba-mondta, azzal megrántotta a tehén farkát.
Jancsi azonnal ledobott.
-Deidara! Itachi! Hagyjátok már békén szegény Gizit!-szólt ránk Konan.
-Gizit?Én nem látom!- mondta Itachi azzal tovább állt.
-Konan, a tehenem neve Jancsi.. Nem Gizi.
-Ő Gizi és kész!- vitatkozott tovább.
-De ő Jancsi, és nincs vita!
Nagyon mérges lettem, Jancsi az Jancsi! Elmentem Arisahoz és elkértem tőle azt a szegecses nyakörvet amit multkor láttam nála. Tettem rá egy bilétát Jancsi felirattal. Remélem mindenki képes lesz így megjegyezni a Bocikám nevét.