Neko

Az Akatsukisok erdei iskolába mennek.
De egy csomó furcsa és megmagyarázhatatlan
dolog történik velük.

Reggel fél kilenckor az egész akatsuki a kisbuszt várta, ami elvisz minket az erdei táborba. Nemsokára meg is érkezett, a csomagjainkat bepakoltuk a busz hátuljába, majd mindenki beszállt az autóba, kivéve Zetsut aki az utánfutón foglalta el a helyét. Elindultunk Óbányára, az út nagyon unalmasnak ígérkezett, de nem panaszkodtam sokat, mert a véleményem hamar megválltozott. Hidan ült mellém. Nagyon örültem neki. Sajnos megint Itachi és Tobi péros vezetett, így az utunk nem volt zökkenőmentes. Végre megérkeztünk. Óbánya kisebb mint gondoltam. A temető melett szállásoltak el minket egy kis üdülőben.Nem volt rossz hely, csak kissé félelmetes a temető miatt, de ettől csak még jobban tetszett.
- Channa, itt a csomagod.- szólított meg Pain és a kezembe nyomta a bőröndöm.
- Köszönöm.-Feleltem és elindultam a kijelölt ház felé.
Este megvacsoráztunk és mindenki elment aludni.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, SSSSZELLEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! - kiálltotta valaki.
Elég morcos voltam, mert felkeltettek, de visszaaludni már nem tudtam, ezért megnéztem ki csapta ezt a nagy lármát.. Természetesen Itachi volt.
- Itachi..Már megint elfelejtetted feltenni a szemüveged? Az csak egy kabát felakasztva a fogason.. Nem szellem. - mondtam neki nagyon mérgesen.
- Az a szemüveg nem ér semmit! És én tényleg láttam! Szellem volt, nem holmi kabát! - győzködött tovább.
- Nem tudtam, hogy ennyire megvisel, hogy egy temető melett táborozunk- mondta egy másik hang, Kisame - Jobb lessz ha visszamész aludni Itachi és nem kelted fel a többi Akatsuki tagot. Tudod mi történik ha Pain felébred? Kijön, és megnézi hogy ki lármázik. Ugye nem akarod megint a micimackós pizsamájában látni Paint? Mert én nem akarom.- mondta sötéten.
- Az nem micimackós hanem Süsü a sárkányos! - erősködött Itachi.
- Persze, persze.- hagyta rá Kisame.
Visszamentem aludni. Reméltem, hogy Itachi nem lát több szellemet az éjszaka folyamán.
A reggel jól kezdődött. Reggeli majd kirándulás az erdőben. Nagyon jó volt. Deidara talált valami agyag lelő helyet ezért eltervezte, hogy vissza fog jönni az erdőbe és innen szerez majd magának agyagot. Kakuzu nagyon örült ennek, legalább nem kell agyagra költeni a pénzt. Délután Sasori tartott nekünk egy kis báb előadást. Maya nagybátyának tragikus haláláról, valamint a vélgrendeletéről szólt. Pain nagyon elérzékenyült. Tetszett neki a színdarab. Az este is nagyon jó hangulatban telt, mndenki vidám volt. Későre járt mikor elmentem aludni. Hulla fáradt voltam. Már majdnem elaludtam amikor valaki elkezdett kiabálni.
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG!
- Már megint.. Ki az a sérült agyú, aki hajnali 3-kor üvöltözik?- tettem fel a kérdést magamnak.
Kimentem, megnéztem ki az. Ha Itachi az már megint, akkor nem tudom mit csinálok. Kiértem a nappaliba.  Tobi állt ott a maciját ölelgetve.
- Mi a baj Tobi?- kérdeztem.
- E-e-egy r-r-ronda a-a-alakot l-l-láttam a-a sz-sz-szobámban! - dadogta.
- Ugyanmár, biztosan csak kébzeklődsz.
- T-Tobi jó fiú! Ő..Ő soha nem hazudik! Ő...Ő mindíg igazat mond! - győzködött.
- Na jó, nézzük meg. - feleltem azzal Tobi szobájába mentem.
Nem volt ott más csak egy ágy, egy kis éjjeli szekrény és egy fotel.
- Nincs itt senki. - Amint kimondtam, meg voltam győződve arról, hogy nem így van. Egy furcsa alakot láttam meg a sötétben. Valami nagy sapkája volt és furcsa köpenye. Hörgő nagokat hallatott és a padlón csúszva közlekedett. Nagyon megíjedtem, ezért kirohantam a szobából és becsapzam az ajtót. Mindenki felébredt.
- Mi a franc folyik itt?  - tette fel a kérdést Zetsu.
- V-Vaan valami T-Tobi szobájában. Va-Valami mutáns izé. - mondtam remegve.
- Mutáns? Csak nem valami Mutálódott növény? - csillant fel Zetsu szeme.
- Neem, egy hatalmas elszabadult báb lehet! - Találgatott Sasori.
- Egyből maga Drakula gróf.. Na ne nevettessetek már. Inkább nézzétek meg mi az, és ne találgassatok..- mondta Arisa.
- Mi van ha.. Valóban Drakula az? - Kérdezte vékony hangon Konan.
- Akkor karót szúrunk a szívébe, a fejét levágjuk és odaadjuk Arisanak mint egy trófeát. - szellemeskedett Hidan.
- Kösz, de nem szükséges. - Felelte élesen Arisa. 
- Ki nézi meg mi az? - tette fel a függőben lévő kérdést Deidara.
- Aki megkérdezte! - végta rá Hidan, azzal belökte az ajtón Deidarat.
- Jut eszembe.. Hol van Kakuzu? - szólaltam meg.
Mindenki Arisara nézet. Láttam, hogy a tagok arcán sötét gondolatok, érzelmek suhannak át. Ő csak kérdőn nézett a többiekre, mintha nem értené mire gondolnak.
- Arisa... Csak nem eltetted lábalol az öreged? -  kérdezte meg végül Pain.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, hogy nem! Néha fájdalmasan hülyék tudtok lenni..
- Akkor ki volt az? Vagy talán.. Kakuzu lelépett? - fontoskodott tovább Pain.
- Deidara-senpai túl sokáig van bent nem gondoljátok? Meg kellene néznünk mi van vele...- Szólalt meg végül Tobi.
- Igazad van tobi, te fogsz bemenni! - Gonoszkodott Itachi, aki épp a szék mellé ült.
- Neem! Tobi jó fiú! Tobi nem akar bemenni!
Egyszercsak kinyílt az ajtó.. Deidara állt ott és mögötte a fura lény.. Amikor kiléptek a fényre mindenki fellélegzett. Kakuzu volt a " szörny".
- KI LOPTA EL A PERSELYEM??!!? - kálltotta, majd lehasalt a padlóra és elkezdett kutakodni a székek alatt.
- Á, szóval te voltál a titokzatos szellem - nevetett fel Kisame.
- Milyen szellem? - vonta kérdőre Kakuzu egy éles pillantás kíséretében.
- Amit tegnap Itachi látott a hajnal közepén.
- Lehetetlen, tegnap éjjel nem is voltam itt.
- Hol voltál? - kérdezte Pain Kakuzut.
- Kártyázni ..- felelte kissé elpirulva..
-  Akkor.. az.. az valóban egy szellem volt! - mondta diadalittasan Itachi.
- Persze, persze.. - hagyta rá mindenki.
Így ért véget az éjszaka.. Sajnos nem találtuk meg Kakuzu perselyét. Nem tudom hová tűnhetett.. Lehet, hogy Itachi valami  szemétnek nézte és kidobta.
A tábor nem volt rossz, de azért jó volt visszamenni a búvóhelyre.. Remélem nem látunk több szellemet!

Háhá Itachinak volt igaza xD! Viszont szegény Kakuzu elhagyta a perselyét :(.